A falu központjában megemlítésre méltó az újonnan épült, 2000-ben felszentelt faluház és annak környéke, ahol szabadtéri színpad, nádfedeles pihenő (Estena-szállás) és kisebb játszótér található illetve ad helyszínt különféle rendezvényeknek a kisgyerekek szórakoztatására. A szabadtéri színpad különféle és rendkívüli látogatottságú kultúrális rendezvények helyszíne, a nádfedeles pihenő az egyes kultúrális rendezvények közönségének nyújt hűsítő árnyékot a nap sugarai elől.

A falu közepén áll egy alacsony emelkedőn az ún. Jézus képe, a keresztet tartó Jézus szobra, amelyet 1877-ben helyeztek ide, s 1932-ben újítottak föl, mert egy hirtelen támadt orkánszerű vihar a magas szoborszerü talapzaton álló alkotást ledöntötte.

Kultúrális örökségünk legrégibb emléke az avardombra épített kis kápolna, és a mára hozzáépített nagyobb templomhajó. A kápolnát 1735-ben Bakó István pozsonyi püspök szentelte fel a Szentháromság tiszteletére. Ma is a Szentháromság a templom és a falu védőszentje, és a pünkösd utáni vasárnap, Szentháromság vasárnapja a templom búcsúja is. Az átépítés majd a II. vatikáni zsinat utáni kultikus reform következtében a hajdani kápolna belseje is átalakult. Jelenleg a megmaradt kápolnarész a templom szentélye.

A templom előtti völgyben, a temetődomb oldalában van, a Szeplőtelen Fogantatás és Bernadett szobrával. A barlang mindkét falán hálatáblák olvashatók.

A temetőben a központi nagykeresztet láthatjuk, amelyet 1730-ban állíttatott Marczell Sándor, feleségével, Szabó Erzsébettel. A műemlék ma restaurálásra szorul.

Ezenkívül még néhány értékes műemlék is található itt, így a Hoheneggelsen előnevű Wippern család kriptája, márványsíremléke, valamint a Szerdahelyi család szintén márvány emlékoszlopa. Még néhány értékes, múlt századi síremlék is van itt.